„Szigetköz példája mutatja, hogy a horgászat és a természetvédelem összeegyeztethető, de csak tudományos alapokon, hosszú távú monitoringgal” – mondta a megyei horgász szövetség ügyvezető elnöke egy Dunát is érintő projekt tudományos előadóülésén.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága a Danube Lifelines HORIZON projekt kapcsán tudományos előadóülést és munkaértekezletet tartott. Ezen az induló nemzetközi kutatási programot mutatták be, valamint a közös gondolkodás és együttműködés ösztönzése is cél volt a Duna vízgyűjtő vízi élőhelyeinek megőrzése érdekében. Kiemelt témaként szerepelt a vándorló halfajok állományainak fenntartható megőrzése, és azoknak a természetalapú megoldásoknak a feltárása, amelyek hozzájárulhatnak a folyók mellékágainak kiegyensúlyozott kezeléséhez – egyszerre szolgálva a természetvédelmi célokat és a társadalmi igényeket.
A Duna és ágrendszerének hasznosítási tapasztalatait, jelentőségét és a jövőbeni élőhelyfejlesztési terveit mutatta be Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna, a MOHOSZ alelnöke, a Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. A szövetség és az itteni adottságok bemutatása után többek közt a kihívásokról beszélt prezentációjában. A szigetközi ágrendszerben ilyen kihívás a sodrásos ívóhelyek eltűnése, iszapolódása, az, hogy a tavaszi elárasztáshoz szükséges vízhozam gyakran hiányzik, az ágrendszerek átjárhatóságának nehézségei, mert a tervezett 5 fenékküszöbből csak egy (Dunakiliti) épült meg. A kormoránállomány növekedése jelentős halpusztulást okoz, míg a Dunán az eltereléstől független medersüllyedésnek és hajóforgalomnak kedvezőtlen a hatása az ivadékra. Elhangzott: a jövő iránya az Insula Magna program lehet, további fenékküszöbök építése az Öreg-Duna főmedrében, így megemelt vízszintek biztosítása a minimális hozamoknál is. Ez lehetővé teszi az alsó ágvéglezárások visszabontását, a hidroökológiai kapcsolat helyreállítását. Ráadásul a fenékküszöbök „durva rámpa” típusú halátjáróként funkcionálnának.
Akadnak persze kisebb ág-revitalizációs projektek (pl. Dunaremete, Lipót) a vízáramlás javítására, de több megoldandó feladat van még. Ilyen a kormoránállomány magasabb szintű szabályozása, a halfauna rehabilitáció és a célzott ivadéknevelés, a helyi genetikai állományok védelme (pl. kecsege, márna, menyhal).
„Szigetköz példája mutatja, hogy a horgászat és a természetvédelem összeegyeztethető, de csak tudományos alapokon, hosszú távú monitoringgal” – mondta.
A Danube Lifelines HORIZON projekt a folyórendszerek ökológiai átjárhatóságának és természetes élőhelyi viszonyainak helyreállítását célozza meg reprezentatív vízfolyásokban a Duna vízgyűjtőjén. Ez a folyók természetes áramlási viszonyainak javítását, az árterek és vizes élőhelyek újjáélesztését, valamint a biológiai sokféleség növelését jelenti, a helyi lakosság bevonásával és érdekeik szem előtt tartásával. A nyolc helyszínt – melyek érintik az Inn, a Pielach, a Száva, az Ipoly, a Rába és a Duna folyókat – ökológiai értékük alapján jelölték ki, melyek értékes élőhelyek és kritikus migrációs útvonalak újjáélesztésének helyszínei lehetnek. A magyarországi demonstrációs helyszínek közé tartozik a Duna mellékágainak védelme és helyreállítása: a mellékágak élőhelyi potenciáljának felmérése halak és más fajok számára a Duna Gönyű és Budapest közötti szakaszán. Emellett feladat még a dunai szigetekhez tartozó mellékágak halállományának felmérése hagyományos és környezeti DNS mintavételeken alapulóan, a kritikus vándorlási és ívóhelyek azonosítása, valamint intézkedések javaslata az élőhelyek és az oldalirányú átjárhatóság javítására.
