Az idegenhonos amerikai jelzőrák elterjedésének, ökológiai igényeinek és kártételének vizsgálatát végezte kutatásvezetőként a Lajta – Mosoni-Duna inváziós útvonalon Liziczai Márk biológia-kémia szaktanár, a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium természetvédelmi szekcióvezetője. Szakmai résztvevő volt még Dr. Weiperth András (hidrobiológus, tudományos konzulens), Ale Martin Miron, Csizmazia Patrik, Kiss Fruzsina és Németh Kristóf középiskolai tanuló.

A jelzőrák Lajtában való jelenlétéről 2018 óta tudtak, korábbi kutatási munkák jelentős egyedszámot igazoltak a Lajta mosonmagyaróvári szakaszán. A Lajtán a 2020-2022 között zajló kutatás óta számottevő gyérítésről nem tudtak, más kutatók adatai pedig szórványos észleléseket mutatnak a Mosoni-Dunából és a Duna főágából is. A folyóvízi összeköttetés és a nagy egyedszám, valamint a feltehetően fiatal invázióból fakadó kompetíciós nyomásból fakadóan feltételezték, hogy a jelzőrák kolonizálhatta a Mosoni-Duna mosonmagyaróvári szakaszát (vagy annak egy részét). Ezek alapján indokoltnak látták a Lajta, illetve a Mosoni-Duna mosonmagyaróvári szakaszának vizsgálatát, hogy megállapítsák a populáció változásának trendjét, jelenlétének mértékét.

Az eredményekből szignifikánsan megmutatkozik a jelzőrák egyedszámának visszaesése. A jelzőrák inváziója 2022 körül érhette el a csúcsát, a hatalmas egyedszámban jelenlévő, egymással konkuráló rákok kimerítették a környezeti erőforrásokat, így populációs egyedszámuk valamelyest összeomlott.

„Mindezek alapján úgy véljük, hogy a Lajta az első inváziós csúcsán túljutott, jelenleg az összeomlás fázisában van. Sajnos azonban várható, hogy a táplálék és erőforrások felszaporodásával párhuzamosan a jelzőrák állományai is növekedésbe kezdenek – de remélhetőleg mérsékelt egyedszámokat fogunk tapasztalni. Mindenképpen kulcsfontosságú lenne a jelzőrák gyérítése: amíg a Mosoni-Dunában kis egyedszámban van jelen és a Lajtában állománya összeomlott, ekkor lehetne hatékonyan ritkítani őket, lassítva tovaterjedésüket és a populációk regenerálódását. Természetesen az intenzív monitoring is elengedhetetlen” – áll a kutatás megállapításában.