A Széchenyi István Egyetem koordinálja a kecsege magyarországi fajmegőrzési stratégiájának szakmai egyeztetését. A Dunában egykor benépesítő 6 őshonos tokfaj közül az utolsó, amely még önfenntartó állományokkal rendelkezik a magyarországi Duna- és Tisza-szakaszokon.
„A kecsege magyarországi fajmegőrzési terve” címmel rendeztek szakmai konferenciát Budapesten, az Országos Vízügyi Főigazgatóság székházában. A programon bemutatták azt a győri Széchenyi István Egyetem részvételével zajló projektet is, amelynek célja egységes, határokon átívelő monitorozási rendszer létrehozása Európa egyik legveszélyeztetettebb halfajcsoportjának védelmére.
Országos tanácskozást rendeztek Budapesten egy hosszú távon fenntartható, tudományosan megalapozott és társadalmilag is elfogadott hazai fajmegőrzési stratégia közös kialakítására a víz- és halgazdálkodás, valamint a természetvédelem képviselőinek részvételével. A rendezvény szakmai programját a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar Alkalmazott Fenntarthatósági Tanszéke, a WWF Közép- és Kelet-Európa, valamint több hazai és nemzetközi intézmény közreműködésével állították össze. A konferencia középpontjában a kecsege állt, amely a Dunában egykor benépesítő 6 őshonos tokfaj közül az utolsó, amely még önfenntartó állományokkal rendelkezik a magyarországi Duna- és Tisza-szakaszokon. A tokfélék a legveszélyeztetettebb halak közé tartoznak, a globálisan előforduló 26 fajuk veszélyeztetett, vagy a kipusztulás határán álló kritikusan veszélyeztetett besorolású, ezért fennmaradásuk nemcsak hazai, hanem nemzetközi természetvédelmi prioritás is.
A kecsege védelme szorosan kapcsolódik az európai természetvédelmi keretekhez. A faj szerepel az Európa Tanács égisze alatt létrejött Berni Egyezmény Állandó Bizottsága által végrehajtásra elfogadott, a tokfélék védelmére vonatkozó Páneurópai Cselekvési Tervben. E törekvésekhez kapcsolódik a Széchenyi-egyetem részvételével elindult „MonStur in the Danube” Interreg-projekt, amely egy határokon átnyúló tokhal-monitorozó rendszer kialakítását célozza a Duna vízgyűjtő területén. A budapesti tanácskozás ennek a nemzetközi folyamatnak a hazai mérföldköve volt.
A megnyitó előadást dr. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem kutatója, a MonStur-projekt hazai koordinátora tartotta, majd Beate Striebel, a WWF szakértőjének prezentációja következett, a Páneurópai Cselekvési Terv célkitűzéseiről és a 10 évig tartó program kereteiről beszélt. Az előadások kitértek a vízvisszatartás és a fajmegőrzés összefüggéseire, az EU Duna Régió Stratégia szerepére, valamint a kecsege hazai jogi státuszára és a „nem fogható halfaj” besorolás természetvédelmi indokoltságára. A szlovák természetvédelmi hatóság képviselője regionális kitekintést adott a tokfélék helyzetéről, hangsúlyozva a határon átnyúló koordináció jelentőségét. A délutáni műhelymunka során a résztvevők hat tematikus blokkban vitatták meg a fajmegőrzési terv stratégiai kérdéseit.
A szakmai egyeztetés során megfogalmazódott, hogy minimálisan szükséges a vándorlási útvonalak feltárása, a kulcsfontosságú élőhelyek térképezése, az állománybecslés módszertani egységesítése, valamint a telepített és természetes szaporulatból származó egyedek elkülönítése. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kecsege fontos indikátorfaj: az önfenntartó populációk jelenléte visszajelzést ad a folyók jó ökológiai állapotáról, és hosszú távon gazdaságilag is fenntarthatóbb megoldást jelenthet a horgászati célú halgazdálkodás számára.
A rendezvény az első lépés volt a Felső- és Közép-Duna országainak közös, határokon átnyúló akcióterve felé. A 2027-ben esedékes nemzetközi egyeztetésen a magyarországi, a szlovákiai, az ausztriai és a bajorországi szakmai fórumok eredményeit együttesen értékelik, és ezek alapján készül el az őshonos tokfélék védelmét szolgáló közös megvalósítási stratégia.
